Happy Begining - 8.fejezet

Nagyon sajnálom hogy késtem. De itt van a várva várt fejezet(remélem hogy vártátok:D) Nah, jó olvasást. Sajnálom, de a következő fejezetre is várnotok kell majd. Nem tudom mikor lesz majd kész.

8.fejezet

(Nessie szemszöge)

-Értem! Nem akarlak megsérteni, de mintha neked is tetszene az Alex…. – kérdezte félve.

-Semmi gond. És igen. Talán egy kicsit tényleg tetszik, de akkor se lehet köztünk semmi. Soha! – mondtam határozottan.

-Tényleg így gondolod? – kérdezte meg tőlem Lilla.

-Igen, sajnos. Nem azért de mikor kérdezted, hogy esetleg nem tetszik e nekem is Alex, akkor kire gondoltál még? – kérdeztem.

-Hát… az igazat megvallva, nekem. – mondta, majd mintha szégyellné magát, lehajtotta a fejét.

-Lilla, ezzel nincs semmi gond. Miért szégyelled?

-Hát… tudod egy kicsit, gyerekesnek érzem magam, hiszen beleszeretni a suli legmenőbb fiújába, egy kissé… nem is tudom. Szóval érted, nem? – kérdezte rám emelve a tekintetét.

-Értem. De nem hiszem, hogy tényleg így lenne. Mi van, ha te vagy a számára az igazi?

-Nem hinném. Nem vagyok az esete. – mondta szomorúan.

-Ha nem te, akkor ki lenne? – kérdeztem meg tőle.

Nem tudtam, miért becsüli le magát ennyire. Hiszen gyönyörű. Hosszú, hullámos, barna haja van, jó az alakja, és bár nem rég óta ismerem, szerintem okos, kedves, és megértő. Egyszóval nagyon szép.

-Hát, te. – mondta, mintha azt kérdeztem volna, hogy „a csoki hizlal”? – Tényleg nem vetted észre, hogy mennyire oda van érted?

-Nem. – feleltem kérdésére.

-Akkor szerinted, miért fogta volna meg a kezed?

-Honnan tudjam? Hogy még menőbb legyen, az által, hogy rögtön az első nap összejött az új csajjal. Egyébként honnan tudod, hogy megfogta a kezem? Azt te nem láthattad. Hiszen itt voltál a teremben. – kérdeztem meg tőle azt, amit tényleg nem értettem.

-Hát úgy, hogy tudod ebben a suliban, nagyon szeretnek pletykálkodni. Épp hogy megfogta a kezed, azt már mi is tudtuk itt, a teremben. Nálunk gyorsan szállnak a pletykák. – mondta nemes egyszerűséggel.

-Értem. Erre nem is gondoltam.

-Sejtettem. Egyébként lehet, hogy Alex a suli legmenőbb fiúja, de nem olyan macsó típus, hogy csak azért járjon valakivel, hogy még menőbb legyen. Pont ezért olyan menő. Mert nem sok lánnyal járt már eddig a suliból. Sőt senkivel. Tényleg. Úgy tűnik senkise jó neki. – mondta, és látszott a szemében, hogy igazat mond.

De ha, tényleg ilyen, akkor nekem miért fogta meg a kezem? Talán tényleg tetszek neki? Vagy mi? Most már tényleg nem értettem semmit. És ha tényleg úgy van, ahogy gondolom, hogy tényleg tetszek neki, akkor pláne nem lehet köztünk semmi.

-Nem számít. Akkor se akarok tőle semmit. – mondtam határozottan. – És, még ha akarnák is, akkor se lehetséges.

-Mégis miért? – kérdezte meg kíváncsian.

Várta a választ, de én nem mondtam neki semmit.

Majd odajött hozzánk egy másik lány is. Neki is barna, közepes hosszú haja volt. Ő is nagyon szép volt.

-Sziasztok! Megkérdezhetem, hogy, hogy hívnak? – kérdezte tőlem.

-Persze. – mosolyogtam rá kedvesen. – A nevem Renesmee Carlie Cullen. És téged hogy hívnak? – kérdeztem meg tőle.

-Engem Dorotynak hívnak. Hallottam, amiről beszéltetek, persze nem hallgatóztam, csak meghallottam, és azt is tudom, hogy mi történt közted, meg Alex között… – mondta. Tényleg elhittem, hogy nem akart hallgatózni. Mondjuk elég hangosan beszéltünk… – És szeretném megkérdezni, hogy neked tényleg nem tetszik az Alex?

-Semmi gond. – mosolyogtam rá. – És hát… nem is tudom, talán egy picit, de az se zavarna, ha mással lenne. Tényleg. – mondtam neki kedvesen.

-Értem. Gondolom ez jó hír neked Lilla. – mosolyogott rá Lillára.

-Hát…

-Miért is? – kérdeztem meg Dorotytól.

-Hát, mert most rástartolhat az Alex-re. Végre! – hangsúlyozta ki a Végre szót.

-Miért nem te startolsz rá? – kérdeztem tőle, fülig érő mosollyal.

-Mert nekem nem tetszik. – mondta sértődötten, mintha megsértettem volna, hogy azt feltételeztem, neki is tetszik Alex. – Nekem Zachary tetszik. Vagyis Zac. Ő sokkal jobban néz ki, mint Alex.

-Értem. És ki az a Zachary. – kérdeztem tőlük, majd belépett a terembe egy nagyon jóképű srác. De nekem nem volt az esetem.

-Megérkezett Zachary! – kiált fel.

-Azt hiszem, most már tudom, kiről van szó. – súgom oda a lányoknak.

A lányok erre csak felnevettek, elég hangosan, és mindenki minket kezdett nézni. A kialakult helyzettől én is elnevettem magam.

Zac most odajött hozzánk, és ráhajolt padra, ahol én ültem.

-Mi van csajszi, máris találtál barátokat? Nem kéne egy idegen vezető a suliban? – kérdezte tőlem.

-Bocs, de nem kell. Ki tudok igazodni a suliban. – mosolyogtam rá.

-Értem. Ez esetben hadd mutatkozzak be. – mondta, majd odanyújtotta nekem a kezét.

Kezet fogtunk, de rögtön utána odahúzott magához, annyira közel, hogy az arcunk majdnem összeért.

-A nevem Zachary Brown. – mutatkozott. Olyan közel volt, hogy éreztem hűs leheletét a számon.

-Az enyém Renesmee Carlie Cullen. – mondtam, majd elhúzódtam tőle. – Remélem nem haragszol meg, ha megkérlek arra, hogy legközelebb ne csinálj ilyen kis mutatványokat. – mosolyogtam rá.

-Azt hiszem baj. De valahogy csak kibírom.

Hátra ment a padjához, de miközben elment mellettünk, odaköszönt Dorotynak:

-Szia szivi. – mondta kellő macsósággal.

Amint elment, Doroty rögtön odahajolt hozzánk, és nagyot felsóhajtott.

-Istenem olyan dögös. És olyan izmos is… - álmodozott éppen Doroty.

Álmodozásából már csak a csengő hangja ébresztette fel.

Mindenki leült a padjához, miközben a tanár előkészült az órára. Az óra viszonylag gyorsan eltelt. Nem mondott semmi újat a tanár. Csak a gondolataimra figyeltem. Megint.

Mikor kicsöngettek, összeszedtem a cuccaimat, és elindultam a következő órámra. A lányok megkérdeztek mi lesz a következő órám, mire azt feleltem, hogy földrajz. Utáltam a földrajzot. Lillának most történelme lesz, de Dorotynak, és sajnos Zacnak is földrajza lesz. Viszont a jó az, hogy most Bellának is földrajza lesz. Nemsokára vége a sulinak, amit már igazán várok. Nagyon elegem van ebből a mai napból. Annyi minden történt. Viszont haza se nagyon akarok menni, hisz ott meg Rosalie vár rám. Sajnos. Most legszívesebben elmennék az erdőbe. Talán Jacob-bal is találkoznék. Bár nem biztos, de most legszívesebben vele találkoznék. Bár azt még mindig nem értem miért is volt ott olyan későn az erdőben. Akár ezt is meg tudnám vele beszélni. Na mindegy. A folyosón menve, most meghallottam egy hangot, amit az összes közül megismertem volna.

-Beszélhetnénk? – kérdezte meg tőlem.

Megfordultam, és megbizonyosodtam arról, amit már eddig is tudtam…

Nos, hát ilyen lett. Remélem mindenkinek tetszik. Lécci írjatok komikat. Köszi, Puszi: Toti