10. fejezet Ízelítő
Meghaltam. Biztos voltam benne, hogy ez történt velem. Mintha egy hatalmas ütés ért volna. Borzalmas volt. Összeestem, a lábaim már nem bírták tartani a testemet. Úgy éreztem, mintha az adrenalin szélsebesen száguldana az ereimben, a szívem olyan gyorsan kalapálna, hogy majd kiesne. Ha egy orvos hallotta volna – a nem létező szívem - , biztos elküldött volna a kardiológiára. Aztán még egy hatalmas ütés, és a szívem végleg megállt érezni. Eddig se dobogott, de érezni, tudott. Azonban most már ennek is vége. Tényleg meghaltam.
Másra sem tudtam gondolni, csak hogy Doroty hogy van most. Hogy mi lesz vele így, mi lesz velem így. Mi lesz velünk. Az apám hangját hallottam, de nem tudtam mit beszél. És nem is érdekelt.
Azzal a maradék kis erőmmel eldőltem a fűben, és vártam a véget…
Komikat!!!!PLS.:) Pusszancs: Toti
