Happy Begining - 14.fejezet

Nos, sziasztok! Mivel ma van a szülinapom, ennek alkalmából jóval előbb raktam fel a 14.fejezetet.:) Jó olvasást mindenkinek. Puszi: Toti

14. fejezet

(Alex szemszöge)

Aztán nagyon furcsa dolog történt. Olyan volt, mintha rohama lenne. Egész testében remegett, és rázkódott. Még jobban megijedtem.

-Edward! Mi történik? Csinálj már valamit! Kérlek! – könyörögtem neki sírva.

Bella szintén pánikba esett, ahogy én is.

-Carlisle mindjárt itt van. – mondta mindkettőknek.

Én csak ott ültem, szerelmem rázkódó teste mellett. És nem tehettem érte semmit. Aztán Carlisle megérkezett. Utat tört magának a nagy tömegen, és amint meglátta Nessie rázkódó testét, egy percre megijedt. Bár eddig még nem találkoztam vele, és nem is annyira ismerem, amiket hallottam róla, az nem épp az volt, hogy mindig megijed, vagy ideges. Pont ez aggasztott. Majd Carlisle észbekapott, és odasietett Nessie-hez, és elkezdte megvizsgálni.

-Nos, most így még nem tudom megmondani, hogy mi baja. Haza kéne vinni. – mondta Carlisle Edward-nak.

-Rendben. Menj előre, készítsd elő a dolgokat, és szólj, ha indulhatunk. – felelte Edward.

-Oké. Akkor indulok is. – mondta, majd elindult házukba.

-Edward, nagy gond lenne, ha én is veletek mennék? Nem akarok zavarni, de tényleg szeretem Nessie-t, még ha ő nem is szeret. – kérdeztem tőle reménykedve.

-Hát… - nézett most Bellára.

Ő egy kicsit elgondolkodott, majd egy aprót bólintott.

-Rendben. – mondta végül Edward. – De Rosalie kocsijával kell menned, mert az én kocsimban már nem lesz hely. – vázolta fel a helyzetet.

-Rendben. – sóhajtottam egy nagyot. – Köszönöm, hogy mehetek.

-Nincs mit. – mondta majd rám mosolygott.

Kb. 15 perc múlva Carlisle telefonált, hogy indulhatunk.

Nessie-re nagyon vigyáztunk. Edward vitte őt karjaiban és a kocsihoz érve a hátsó ülésre, fektette. Nessie összekuporodott, ez által Alice elfért mellette a hátsó ülésre. Bella elöl ült, Edward pedig vezetett. Mikor elindultak, én odamentem Rosalie kocsijához, és beszálltam. Nem nagyon örültem, hogy vele kell mennem. Ahogy eddig észrevettem nem nagyon kedvel.

-Szóval nem elég, hogy odamerészkedsz az asztalunkhoz, még a házunkba is bekéredzkedsz? – kérdezte Rosalie ingerülten.

-Rose! – szólt rá Emmett.

-Nem Em! Most nem! Ő csak egy betolakodó! Nem hiszem el, hogy beengedjük a házunkba. – mondta dühösen.

-Rose! Belláról is ezt gondoltad először, és nézd meg, hogy most milyen jóban vagytok! – mondta Emmett már kicsit ingerültebben.

-Az más! – védekezett Rosalie.

-Mégis miben már? – emelte fel hangját Emmett.

-Abban, hogy Edward és Bella szerették, sőt még a mai napig szeretik egymást. – kiabált Rosalie, és tövig nyomta a gázt.

Eddig is elég gyorsan mentünk, de most még gyorsabb tempóra váltott. Kicsit megijedtem, ettől a hirtelen gyorsaságtól. Ez által kb. 5 perc alatt megtettük a maradék utat, amit normál tempóban nagyjából 15 perc alatt tettünk volna meg.

Kiszálltunk, és Edward ezüst Volvo-ja már a Cullen ház előtt parkolt.

Csak most néztem meg jobban a házat. Hatalmas, három emeletes ház volt, hatalmas ablakokkal. Nagyon modern, és csodás egy ház volt.

Majd észbe kaptam, és besiettem a házba. Rosalie-ék már rég bementek. Amint beléptem a házba, megláttam egy nő-t. Valószínűleg Esme lehetett az, legalábbis amit meséltek róla. Nagyon kedves, megértő, szerető, és szeretnivaló embernek mondják, aki bármit megtesz a családjáért.

-Szerbusz! Esme Cullen vagyok, Carlisle felesége. Edward szólt, hogy te is jössz. – mosolygott rám kedvesen.

-Az én nevem Alex, nagyon örülök asszonyom. – mosolyogtam vissza Esme-re és kezet nyújtottam.

Ő megrázta kezem, és visszamosolygott rám.

-Kérlek, ne hívj asszonyomnak. – nevetett kellemesen. – Nyugodtan tegeződetünk. – mondta kedvesen.

-Öh, rendben. – mondtam neki kedvesen. – Megkérdezhetem, hogy hol találom Nessie-t? – kérdeztem tőle. Most ez volt a legfontosabb.

-Hát persze. Gyere, odavezetlek. – mondta, majd elindult, én pedig követtem. Az első emeletre mentünk, és egy hosszú folyosó végén lévő szobába vezetett. Kitárta előttem az ajtót, és elköszönt, mert ő visszament a konyhába.

Belépve a szobába, Nessie-t pillantottam meg, egy ágyon fekve. Még mindig rázkódott, bár a nevemet már nem olyan gyakran ejtette ki gyönyörű ajkain.

Csak most gondolkoztam el rendesen, milyen gyönyörű is Nessie. Most, amikor akár el is veszíthetem.

Vörös-es barna, hosszú, hullámos haja koronaként omlott gyönyörű vállaira. Arca tökéletes volt, talán már túlón túl is. De nem zavart. Aranybarna szemei néha teljesen rabul ejtettek. –néha pedig csodálkozom, milyen sötét is lehet. Ajkai gyöngéden ívesek és csábítóak.

Bella odamutatott az egyik szabad kanapéra, célzásként, hogy üljek le. Én csak nemet intettem fejemmel, és odaléptem Nessie teste mellé.

-Hogy van? – kérdeztem Carlisle-től, de szemem nem vettem le Nessie-ről.

-Nagy valószínűséggel a szünetben történtek miatt ájult el. Szerintem nagyon megrázta az egész, és valószínűséggel ezért sem akar felébredni, mert szerintem, feltudna, csak nem akar. De semmi sem biztos. – mondta el nekem és egyben Edward-éknak is.

-Szóval miattam történik ez Nessie-vel. – mondtam szomorúan egy nagy sóhaj kíséretében.

-Erről szó sincs. – győzködött Carlisle.

(Bella szemszöge)

-Alex hoznál nekem egy pohár vizet? – kérdeztem Alex-et. Senki nem értette miért kérek vizet, mikor úgy se iszom meg.

-Hát persze Bella! – mondta kedvesen.

Elindult az ajtó felé, majd még utána kiabáltam.

-És ha lehet, egy kis szendvicset is! – kiáltottam utána.

Majd belépett a szobába Jasper.

-Sziasztok! – köszönt nekünk.

-Szia! Mit érzel? – kérdeztem meg tőle gyorsan.

-Egyszerűen csak úgy érzi, elveszítette Alex barátságát, ezáltal kevesebb lett. Most is olyanokról álmodik, hogy folyton elhagyja. Más, más helyen, helyzetben, de mindig ugyanaz a vége. Alex elhagyja. Elég fájdalmas átélni. Nagyon szenved. De ez nem Alex hibája. Ha Nessie tudná, hogy megbocsát neki, biztosan nem akarná átélni ezt. Szerintem ezzel csak magát akarja kínozni, bár nem értem, miért. – mondta el nekünk Jasper amit Nessie felől érzett.

-De ugye fel fog ébredni? – kérdeztem félve, mind Carlisle-tól, mind Jasper-től.

-Nem tudom. Ez tényleg nagyon érdekes, mert ez nem is kóma, de nem is teljesen ájulás. – osztotta meg velünk véleményét Carlisle.

-Egyenlőre még nem szándékozik. – mondta szomorúan Jasper.

-Szóval lehetséges, hogy nem. – mondtam szomorúan.

(Nessie szemszöge)

Borzalmas volt. Azt se tudtam, hol vagyok, azt meg pláne nem miért. Nagyon rossz érzés volt ott lenni, és látni, hogy Alex elhagy. Folyton. Mindig csak azt látom, hogy elhagy. Különböző helyen, különböző időben, különböző módon. De a vége mindig ugyanaz. Elhagy.

Nagyon fájt, de mégis úgy éreztem, megérdemlem. Megérdemelem, hogy szenvedjek, hisz én hagytam el.

Most épp a suliban voltunk, az ebédlőben. Ő egy nagyobb asztalnál ült, és a szebbnél szebb lányok áhítattal nézték, ahogy épp magyaráz valamit. Gyorsan odamentem hozzá.

-Alex, te meg mit csinálsz? Azt hittem, mi együtt vagyunk… - mondtam neki. Bár nem is én mondtam, hanem álombeli énem.

-Én? Veled? Megőrültél? – mondta szánalommal nézve rám.

És máris a következő helyen voltunk, egy tóparton. Körülöttünk csak fák voltak, egy hatalmas erdő. Ha más időben, más helyzetben lennék itt, nagyon tetszene. De most nem. Most, hogy már úgyis tudom, mi fog történni.

Alex közelebb jött hozzám, majd így szólt.

-Nessie, el kell mennem. Mi nem lehetünk együtt. – mondta közönyösen.

-Mi? De hisz miért? – kérdeztem ijedten.

-Mert nem akarok veled lenni. – mondta, majd megfordult, és eltűnt az erdő fái között.

Megint egy másik helyen voltunk. Újra lezajlott a szokásos rész, és megint egy másik helyen voltunk.

Már nem akartam itt lenni. Eddig úgy éreztem, megérdemlem, de most már csak fáj. Egyszer is elég volt elveszíteni Alex-et, de hogy majdnem százszor, az már nekem is sok. Eddig nagyjából jól bírtam, de most már fáj. Igaz, el akarok menni innen, de mégis maradni akarok. Maradni, mert megérdemlem.

(Bella szemszöge)

Nagyon féltettem Nessie-t. Mondjuk szerintem nem volt olyan személy a családban, aki nem féltette volna. Mi van, ha tényleg nem ébred fel. Akkor soha többé nem láthatom édes mosolyát, soha többé nem hallhatom angyali nevetését, soha többé nem ölelhetem meg. Még belegondolni is rossz. Ezért kell megpróbálnunk felkelteni.

-Megpróbálhatnánk felébreszteni. – szóltam, majd mindenki rám emelte tekintetét. Eddig csak csöndben ültünk, és elgondolkoztunk.

-Mi? – kérdezte értetlenül szerelmem.

-Arra gondoltam, hogy valahogy a tudtára kéne adnunk, hogy Alex megbocsát neki, hisz Jasper azt mondta, azért nem akar felébredni, mert azt hiszi, nem bocsát meg neki Alex. Ha tudtára adnánk, talán fel akarna ébredni, és talán fel is tudna. – mondtam reménykedve.

-Nos, nem biztos, hogy beválik, de megpróbálhatnánk. – mondta Carlisle.

-Rendben. Most már csak az a kérdés, hogy csináljuk. – mondta szerelmem…

Nos, remélem mindenkinek tetszett. Lécci írjatok komikat. Puszi: Toti