Happy Begining - 13.fejezet

Nos, ez is megvan. Tényleg nagyon sajnálom, hogy kitöröltem, teljesen véletlen volt. És azt is sajnálom, hogy a kommentárok is elveztek...:'( Viszont aki még nem olvasta, annak jó olvasást.:D Puszi: Toti

13. fejezet

(Nessie szemszöge)

-Zac, nem vagyok a szivid. Fogd fel, hogy én nem fogok veled járni, se senki mással. – üvöltöttem a képébe, kihangsúlyozva a „senki mással” szavakat. De sajnos csak most vettem észre, hogy Alex hallotta ezt az egészet.

Ezután kirohant a teremből, én, pedig utána futottam.

-Alex várj. – kiabáltam utána.

-Mégis minek? Hogy elmond, szakítasz velem? – üvöltötte.

-Igen. – mondtam, miközben ő csak fujtatott egyet. – De hallgass végig. Figyelj, én tudom…

-Nem! Te figyelj! Nem tudsz te semmit. Nem hiszel nekem, hogy én tényleg szeretlek, hogy kivételesen az iskolából szeretek valakit. Nem hiszel nekem, mert mondanak rólam pár olyan dolgot, ami lehet, hogy eddig igaz volt, de most már nem. Megváltoztam! Érted? – fogta meg mindkét karom. – Szeretlek. – hangsúlyozta ki az összes betűt. – Csak téged. De te ezt nem fogod fel, mert terjeng rólam pár pletyka.

-Ez nem igaz. – kezdtem védekezni. – Én igenis elhiszem neked, hogy szeretsz engem. – üvöltöttem neki, könnyes szemmel, és észre vettem, hogy egyre többen vannak körülöttünk. – És nem hiszek a pletykáknak. Mert elhiszem neked, hogy szeretsz engem. Mert én is szeretlek. Csakhogy tényleg nem lehet köztünk semmi. És most nem a családom miatt, mondjuk a miatt is, de legfőbbképp nem emiatt. – üvöltöttem képébe.

Akkor mi miatt akarsz szakítani velem?– kérdezte gúnyosan, és elengedte karom.

Néma csönd támadt. Észre vettem, ahogy a tömegben előretolakszanak Anyuék.

Rájuk néztem, és ők is kíváncsian figyelték válaszom.

-Az a helyzet, hogy van egy fiú… - mondtam úgy, hogy csak ő hallja, a körülöttünk lévők ne. De persze Anyuék mindent hallottak.

-Oh. Értem. Nos ebben az esetben nincs miről beszélnünk. – mondta halkan, majd megfordult és visszament a terembe.

-Alex, várj. Kérlek! – mondtam, de mivel oda se figyelt rám, inkább hagytam.

A következő pillanatban már csak a plafont láttam.

Csak zuhantam a nagy fekete semmiben. Csak zuhantam, zuhantam és zuhantam. Nagyon jó érzés volt. Azonban nem tudtam, mi történik velem. Hallottam, ahogy a nevemen szólítanak, de nem tudtam figyelni rájuk.

Majd egyszer csak földet értem. Csakhogy nem volt olyan kemény, mint amilyenre számítottam. Mikor kinyitottam a szememet, Alex arcával találtam szembe magam. Mikor letett a karjaiból, és körülnéztem, egy gyönyörű réten voltunk. Nevettünk, és szaladgáltunk. Boldogok voltunk.

(Edward szemszöge)

Mikor odaértünk arra a folyosó részre, ahonnan azt a sok furcsa gondolatot hallottam Nessie-ről, hatalmas tömeg állt ott. Előretolakodtunk a többiekkel, majd ledöbbentünk. Nessie állt ott és az az Alex. Épp veszekedtek, ahogy megítéltem abban a pillanatban. A következő pillanatban azonban Alex feltett egy igen kényes kérdést Nessie-nek.

- Akkor mi miatt akarsz szakítani velem? – kérdezte Alex.

-Az a helyzet, hogy van egy fiú… - mondta Nessie a többieknek alig hallhatóan, de mi természetesen mindent hallottunk.

Erre a mondatára nagyon dühös voltam. Nem volt elég, hogy ott van ez az Alex, még egy másik fiú is van.

-Oh. Értem. Nos ebben az esetben nincs miről beszélnünk. – mondta Alex szomorúan, majd elment.

-Alex, várj. Kérlek! – kiabált utána Nessie.

De semmi. Alex láthatóan nem figyelt rá.

A következő pillanatban Nessie elájult. Gyorsan odasiettünk Bellával, és letérdeltünk mellé.

-Nessie. Drágám. Ébredj fel. Nessie! – kiáltotta Bella.

-Alex. Alex. – suttogta Nessie eszméletlenül.

-Edward, hívd fel Carlisle-t! Most! – mondta most nekem Bella.

Egyre többen voltunk a folyosón. Mindenki, aki arra járt, megállt és végig nézte a történteket. Volt, aki gyorsan elszaladt szólni pár embernek.

-Rendben. - mondtam neki.

-Alice, menj, és szólj Alex-nek, hogy mi történt, és hogy azonnal jöjjön ide. – mondta Bella Alice-nek, és Alice már rohant is. Persze nem vámpír sebességgel, csupán emberi tempóban.

Én addig elővettem a mobilom, és tárcsázni kezdtem.

(Alice szemszöge)

Amint Bella megkért, én már rohantam is. Mondjuk, nem szívesen hagytam ott Nessie-t, de hát… Az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam, miért nem láttam ezt az egészet. Hiszen látnom kellett volna. Előre látnom kellett volna. De ez most nem számított, most csak az számított, hogy gyorsan szóljak Alex-nek. Gyorsan bementem abba a terembe, amiben Nessie-nek órája lett volna, és szerencsére Alex is ott volt. Egy padnál ült, és fejét ráhajtotta a padra. Gyorsan odasiettem hozzá.

-Alex! Alex! – kiabáltam neki közben.

-Mi van? – kérdezte értetlenül.

-Gyere gyorsan. Nessie elájult. – mondtam neki, és ledermedt. – Nézd, majd utána megdöbbenhetsz, de most gyere. Nessie téged hív. Folyton csak a te neved mondogatja. – hadartam el neki.

-Jól van. Menjünk. – mondta, majd követett.

(Edward szemszöge)

Miután felhívtam a mentőket, rá pár percre Alice is megérkezett, Alex-szel együtt.

Mikor meglátta, ahogy Nessie eszméletlenül fekszik ott a folyosó kövén, és olyan, mintha halott lenne, ő is ledermedt. Csak az tudatta vele, hogy Nessie mégis él, hogy megint beszélt.

-Alex. Alex, ne hagyj el! Kérlek! – mondta eszméletlenül.

Alex feleszmélt, és gyorsan odafutott Nessie-hez, majd letérdelt mellé, és megfogta az egyik kezét.

-Itt vagyok. Nyugodj meg, itt vagyok. – mondta Nessie-nek.

(Nessie szemszöge)

Mikor kinyitottam a szememet, Alex arcával találtam szembe magam. Mikor letett a karjaiból, és körülnéztem, egy gyönyörű réten voltunk. Nevettünk, és szaladgáltunk. Boldogok voltunk. A következő pillanatban azonban beborult az ég és sötét lett. Egy hideg kéz megragadta a kezem és hátra húzott. Én gyorsan megfogtam Alex kezét, de még így se sikerült vele maradnom.

Őt viszont ez látszólag nem érdekelte. Egyszerűen megfordult, és elment.

-Alex! Alex, ne hagyj el! Kérlek. – kiabáltam utána.

De ő csak ment tovább. Egyre távolabbinak tűnt. Sírni kezdtem. Nem bírtam tovább a könnyeimmel.

(Alex szemszöge)

Mikor meghallottam, hogy Nessie elájult, nagyon megijedtem, majd Alice rám szólt, hogy térjek már magamhoz.

-Nézd, majd utána megdöbbenhetsz, de most gyere. Nessie téged hív. Folyton csak a te neved mondogatja.

Ez a hír még jobban ledöbbentett. Hogy pont engem szólongasson, mikor nemrég vesztünk össze? Aztán mikor megint észhez tértem, szóltam Alice-nek, hogy mehetünk.

-Jól van. Menjünk. – mondtam, majd követtem arra a helyre, ahol Nessie volt. Mikor előre törtük magunkat a tömegben és megláttam ott Nessie-t, élettelenül fekve, ledermedtem. Csak onnan tudtam, hogy mégis él, hogy most elkezdett beszélni.

-Alex! Alex, ne hagyj el! Kérlek. – mondta alig hallhatóan.

Gyorsan odarohantam hozzá, letérdeltem mellé, és megfogtam a kezét.

-Nyugodj meg, itt vagyok. – mondtam neki.

Ám a következő pillanatban elkezdett sírni és rázkódni. Féltem. Féltem, hogy valami baja esik. Hisz szerettem. Lehet, hogy ő nem szeret engem, de én akkor is szerettem. Nem tudtam, mit csináljak, csak vele akartam lenni. Vele lenni, és nevetni vele, megölelni, megcsókolni. Bármit, csak vele.

Aztán nagyon furcsa dolog történt. Olyan volt, mintha rohama lenne. Egész testében remegett, és rázkódott. Még jobban megijedtem…

Szóval tényleg sajnálom. Lécci írjatok komikat, az is írhat, akinek véletlenül kitöröltem...:S*tényleg nagyon sajnálja* . Puszi: Toti