Ajándék: Happy Begining - 21.fejezet

Nos, hát ez is megérkezett. Sajnálom, hogy kicsit később érkezett, de ez most hosszabb lett, mint szokott. Ez az utolsó fejezet idén, sőt a szünetben. Ugyanis a többi időt Pécsen töltöm, ezért nem tudom felrakni a fejezeteket. Azért folytatni fogom az írást, csak éppen papíron...:) Szóval Jó olvasást, és remélem tetszeni fog. Puszi: Toti

21. fejezet

(Bella szemszöge)

Edwarddal elindultunk a szobánkba. Mikor beléptünk, és becsukta mögöttünk az ajtót, rögtön elkapta a kezem, és odahúzott magához.

-Bella. – suttogta, miközben elkezdte lágy csókokkal behinteni a nyakam.

-Edward. – mondtam én is, levegő után kapkodva. Bár nem volt rá szükségünk, mindketten levegő után kapkodtunk. – Lejössz velem a konyhába? – kérdeztem meg hirtelen.

-Most? – szakadt el nagy nehezen bőrömtől.

-Igen Edward, most. – mondtam. – Ígérem, nem sokára bepótoljuk, amit elkezdtünk. – mosolyogtam rá.

-Ezért még szavadon foglak. – mondta csibészesen. – Egyébként miért is kell neked lemenned a konyhába? – kérdezte az egyik szemöldökét felhúzva, és kedvenc csibészes mosolyomat kaptam tőle.

-Hát, csak arra gondoltam, hogy kipróbálom, hogy én mennyire tudok jól főzni. Mert hát, Esme irtó jól főz, és még csak meg se kóstolja azt az undorító valamit. És gondoltam, főzök valami finomat Nessie-nek. – mosolyogtam férjemre, aki végig kuncogott.

-Nos, ez elég érdekes ötlet, de tetszik. Viszont azt még mindig nem mondtad el, hogy miért kellett pont ebben a percben, idejönnünk. – mondta suttogva, és megint elkezdte csókolgatni az arcom, a nyakam, a vállam, mindenem.

-Azért, mert szeretném megnézni, hogy kell-e vennem valamit. – mondtam akadozva.

-Értem. És nem várhat ez egy kicsit? – kérdezte ő is akadozva.

Mindenhol csókolgatott, én, pedig beletúrtam a tarkóján lévő hajába. Aztán elkezdte simogatni a derekam, és egy határozott mozdulattal felültett a konyhapultra. A lábaimat a dereka köré kulcsoltam, így kényszerítve, hogy még közelebb jöjjön hozzám

Nem bírtam tovább. Ajkai után kaptam, és vadul elkezdtem csókolni. Edward belenyögött csókunkba, majd egyik kezével belemarkolt a fenekembe, másik kezét, pedig felsőm alá csúsztatta, és élvezte csupasz bőröm. Egy hirtelen mozdulattal letépte rólam.

-Edward. Ezt nem… itt… kéne. – mondtam dadogva.

-Nem baj. – mondta és elkezdte csókolgatni a mellkasom.

És ez ellen most én sem tudtam tiltakozni. Már túlságosan vágytam rá. Torkom mélyéről egy halk morgással jeleztem tetszésem, és emiatt Edward még jobban fel lelkesült, és még jobban hozzám préselődött, még ha ezt nehezen is tudta. Hol a mellkasát simogattam a pólója alatt, hol beletúrtam a hajába, és hol nyakán simítottam végig, lehelet könnyedén.

Edward keze lassan haladt felfelé az oldalamon, elérve melleim, majd újból elérte kezével a nyakam. Az én kezem össze-visszamozgott Edward hátán, és mellkasán. Egy hatarázott mozdulattal megszabadítottam felsőjétől, és csupasz mellére tettem kezeim.

-Edward, Edward, Edward! – hallottuk meg Emmett vidám hangját.

Gyorsan elváltunk egymás ajkaitól – még ha nehezünkre is esett – és Emmett-re pillantottunk. Lélegzetünk nem lassult.

Emmett kicsit oldalra dőlt, majd huncutul elvigyorodott.

-Jó a felsőd Bella! – jelentette ki vidáman.

Mikor rájöttem, hogy a melltartómon kívül, semmi nincs rajtam, gyorsan Edward széles felsőteste mögé bújtam. Edward még mindig nem fordult meg, hanem fejét hajamba rejtette.

-Emmett, megtennéd, hogy ki mész egy pillanatra? – kérdezte meg tőle szerelmem.

Emmett hangosan felsóhajtott, majd lassú léptekkel kiment a konyhából.

-Sajnálom. – suttogta lehelet könnyen a fülembe Edward. Hűvös leheletét éreztem a fülemen és a nyakamon, amitől egy kicsit lenyugodtam.

-Semmi baj. – mondtam még mindig levegő után kapkodva.

-Felmegyünk? – kérdezte meg szerelmem.

-Szívesen. – mondtam mosolyogva.

Elindultunk felfelé. Edward keze végig a derekamon pihent. Jól esett érezni, hogy mellettem, van. Végre kettesben lehettünk – már ha Emmett nem zavar meg minket – és élvezhettük egymást.

Nessie aludt, a lányok elmentek vásárolni, Carlisle a kórházban volt, a fiúk meg elmentek vadászni. Senki nem volt rajtunk kívül a házban, kivéve az alvó Nessie-t.

Mikor felértünk, én leültem az ágy közepére, és megtámaszkodtam a könyökömön, térdeim, pedig felhúztam.

Edward mellém dőlt, és elkezdett játszani az egyik hajtincsemmel, ami ráért az ágyra. Az évek során elég sokat nőtt a hajam, ezért könnyedén leért az ágyig.

-Edward, szerinted, hogy fogok főzni? – kérdeztem meg tőle, míg ő még mindig játszadozott.

-Gyönyörűen, káprázatosan, elbűvölően. Mint minden mást. – mondta könnyedén.

-Félreértesz. Hogy milyen lesz? Ízleni fog Nessie-nek? – kérdeztem tőle félve.

Meg akartam lepni az én hercegnőmet, azzal, hogy főzök neki valami finomat. Bár nem tudtam, hogy is főzök vámpírként, de azt tudtam, emberként nagyon jól főztem. Legalábbis apámnak nagyon ízlett a főztöm.

-Biztos. Te mindent jól csinálsz. – mosolygott rám. – Táncolunk? – kérdezte meg reménykedve.

-Hát persze. – mondtam, majd gyorsan felálltam.

Edward még nálam is gyorsabb volt. Felrakta az egyik kedvenc CD-nket, és egyik kezével átkarolta a derekam, a másikkal, pedig megfogta a kezem.

Elindult a CD, ami a Debussy volt. Mind a ketten nagyon szerettük Olyan megnyugtató volt. De én a legjobban azt szeretem, amikor Edward játszik zongorán. Az még jobban megnyugtató.

Elkezdtünk keringőzni. Edward nagyon jól táncol. Mint minden mást is, ezt is jól csinálja.

Keze lágyan mozgott körkörösen a derekamon, majd odahajolt a hajamhoz, és megszagolta. Mélyen levegőt vett, és felsóhajtott.

-Hogy lehet, hogy még mindig ilyen bódító illatod van? – kérdezte kíváncsian.

-Nem tudom. De remélem nem zavar. – mondtam mosolyogva.

-Dehogy. – suttogta a hajamba.

Táncoltunk még egy kicsit. Több számnak is vége lett, mire befejeztük.

Edward megfogta az állam, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

-Annyira szeretlek. – mondta. A szeme semmi mást nem sugárzott csak szerelmet és vágyat.

Lassan elindult az arcom felé, majd mikor elért a számhoz, előtte pár milliméterre megállt.

Belenézett a szemembe, és elmosolyodott, meglepett arcomat látva. Erre én is elmosolyodtam.

Kitoltam Edward-ra a pajzsom, és belekukkantottam a fejébe. Pont arra gondolt, milyen viccesen néztem ki akkor. Az ő szemén keresztül látva, még jobban elnevettem magam. Mindketten csak nevettünk, önfeledten, és semmi másra nem gondoltunk, csak magunkra és egymásra.

Végre lenyugodtunk, és már nem nevettünk. Annyira. Edward újra elindult felém, majd most végre megcsókolt.

Először lágyan, majd egyre szenvedélyesebben. A vágy egyre erőteljesebben söpört végig a testemen.

Edward-dal akartam lenni. Testileg és lelkileg is.

Kezével felgyűrte a rövid egyberészes ruhám, és elkezdte simogatni a hátam, miközben apró csókokkal hintette be nyakam.

Tőlem csak egy nyögést kapott, ami jelezte neki, hogy tetszik, amire még szenvedélyesebb lett. Letépte rólam a ruhát és nem érdekelte, hogy ezért Alice biztosan ki fog akadni.

Elkezdtem kigombolni az ingjét, de túl türelmetlen voltam, ezért a végén már letéptem róla. Edward felemelt, és ráfektetett az ágyra, majd fölém hajolt, és újra megcsókolt.

Kigomboltam a nadrág gombját, majd elkezdtem lehúzni róla.

Már csak a fehérnemű volt rajtunk, de ettől is elég gyorsan megszabadultunk.

Ez volt életem egyik legszebb napja.

Az egész napot Edward-dal töltöttem az ágyban, és csak beszélgettünk és nevetgéltünk.

Szerencsére senki nem zavart meg minket. Valószínűleg sejthették, hogy most csak egymásra vágyunk.

Az este csak egymást néztük. Edward gyönyörű aranybarna szemeiben merültem el. Mindig elvarázsol, ahogy rám néz.

A szemében mindig csak szerelmet, törődést és vágyat látok, mikor rám néz.

Újra kitoltam rá a pajzsom, hogy elmondhassam neki, mennyire szeretem.

-Szeretlek. – üzentem neki gondolatban, mire ő elmosolyodott, és eggyel több érzelmet véltem felfedezni a szemében. A hálát.

-Köszönöm. – mondta hangosan.

Közelebb hajolt hozzám.

-Én is szeretlek. Mindennél jobban. – suttogta a fülembe.

Az éjjel már nem szóltunk egymáshoz.

Ő elmerült a gondolataiban, ahogyan én is.

Most még boldogabb voltam, mint általában.

Arra gondoltam, hogy holnap megfőzöm Nessie-nek azt, amit akartam. Arra gondoltam valami olasz kaját csinálok, mert azt nagyon szereti. Legalábbis amit Esme csinál, azt nagyon.

Reméltem, hogy az én főztöm is ízleni fog neki, mert mindent megteszek, azért, hogy örömet szerezzek a kislányomnak. Főleg most.

És elkezdtem azon gondolkodni, vajon minek örülhetne még.

Sajnos semmi nem jutott eszembe, majd valami nagyon jó ötletem támadt.

Kikeltem az ágyból, és villámgyorsan elkezdtem felöltözni.

Edward hátulról átkarolt. Nagyon megijedtem. Elég hirtelenül ért, és nem készültem fel rá. Egy lágy puszit kaptam tőle a vállamra. Megálltam az öltözködésben, és hátrafordultam hozzá, kezem, pedig a nyaka köré fontam.

-Hova-hova? – kérdezte meg.

-El kell intéznem valamit. Gyorsan. – mondtam mosolyogva. Majd megcsókoltam.

Edward visszacsókolt, és elkezdett az ágy felé húzni.

-Most. – szakadtam el ajkaitól. Bár nagy nehezemre esett, mégis megtettem.

Visszamentem a szekrényünkhöz, és kerestem valami elfogatható ruhát.

-Nem mondod el? – kérdezte szomorúan, miközben hátra dőlt az ágyon.

-Majd megtudod. – mosolyogtam.

Edward lemondó sóhaját hallottam, amitől a szívem majd megszakadt, de sajnos nem mondhatom el neki. Biztosan ellenezné.

Már fel is öltöztem és elindultam. Gyorsan odamentem Edward-hoz és egy lágy csókot adtam neki.

-Sietek. Szíja. – mondtam neki.

-Ajánlom is. – mondta sértődöttséget színlelve, majd megfogta a hátam, és megpördült velem az ágyon.

Megcsókolt, majd lágyan a szemembe nézett.

-Megígérem. – mondtam neki. – De most már tényleg mennem kell. – mondtam szomorúan.

Nem akartam elválni Edward-tól. Még ha csak pár óráról is van szó. Vele akartam lenni, de most Nessie boldogsága többet jelentett nekem.

Most már tényleg elindultam, és szerencsémre senki nem volt a nappaliban.

Bár tudom, hogy néhágyan lesznek a családban, akik nem fognak örülni az ötletemnek, de mikor megtudják, már nem tehetnek ellenne semmit.

Elkezdtem futni az erdőben. Gyorsan oda értem, ahova akartam. A határhoz. Ahhoz a határhoz, ami a vámpírokat és a farkasokat választotta el.

Egy kis idő után, pedig meg is láttam azt, akiért jöttem.

Mikor meglátott, megállt, és kihúzta magát.

Visszament az erdőbe, majd fél perc se telt el, és megláttam emberi alakjában.

-Te meg mit akarsz? – kérdezte egy kicsit ellenségesen.

-Szia. Nos, csak annyit, hogy szeretnélek megkérni, hogy gyere el hozzánk. Nessie elég rosszul van. Volt egy nagyon rossz álma, amiben egy vámpír megölt téged. Sajnos még nincs olyan állapotban, hogy meg tudjon keresni, ezért arra gondoltam, elviszlek neki, mert addig nem nyugszik meg, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy élsz. – mondtam Jacob-nak.

-Rendben. De csak most. – mondta még mindig kicsit ellenségesen. – Mikor menjek? – kérdezte meg.

-Hát, ha van időd, akkor akár most rögtön. – mondtam neki.

Reménykedtem, hogy van ideje. Nagyon jót tenne Nessie-nek, ha végre megnyugodna.

-Rendben. Akkor induljunk. – mondta, majd visszament a fák közé, ahol már nem láthattam, és újra farkas alakjában tért vissza.

Elkezdtem futni, ő, pedig követett. Mikor megérkeztünk a házhoz, ismét visszaváltozott, majd bementünk a nappaliba.

Most már sokkal többen voltak a nappaliban, mint mikor elmentem. Sőt, mindenki ott volt, kivéve Nessie.

-Hát ő meg hogy kerül ide? – kérdezte meg undorodva Rosalie. – Én nem tűrök meg a házunkban egy büdös korcsot.

-Rosalie. – szóltam rá dühösen. – Nessie miatt van itt. Lehet, hogy neked nem tetszik, de Nessie örülni fog neki.

-Ez igaz. – mondta Esme.

Edward gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot, és átölelt.

-Szóval ez volt az a halaszthatatlan ügy, amit el kellett intézned. – mosolygott.

-Igen. – csókoltam meg férjem.

-Felvezetlek Nessie-hez. – mondtam Jacob-nak.

-Én is megyek. – ajánlkozott Edward.

Én csak bólintottam és elindultunk. Edward-dal kéz a kézben sétáltunk fel, Jacob pedig mögöttünk jött.

Mikor odaértünk Nessie szobájához, bekopogtam, majd mikor megkaptam a választ, bementünk.

Nessie amint meglátta Jacob-ot, felcsillogott a szeme.

-Jacob. – sikította. – Te meg hogy kerülsz ide? – kérdezte meg, majd mikor Jacob odament hozzá, Nessie szorosan megölelte.

-Bellának köszönd. – mondta, majd odafordult hozzám, és rám mosolygott.

Végre nem volt olyan ellenséges.

-Magatokra hagyunk. – mondtam, majd Edward-dal visszamentünk a szobánkba.

-Olyan ügyes vagy. – mondta Edward büszkén.

-Köszönöm. – mosolyogtam rá, majd megcsókoltam.

Boldog voltam, mert örömöt szerezhettem Nessie-nek és még, van ötletem, hogy vidíthatom fel.

Nemsokára elkezdek főzni is, és tényleg szeretném, ha örülne neki.

Mondjuk kíváncsi is, vagyok, hogy vajon milyen háziasszony vagyok. Még sose főztem vámpírként. Ezért is akarom kipróbálni.

-Megyek, elkezdek főzni. – mondtam Edward-nak, és kikeltem az ágyunkból, majd elindultam lefelé.

-Főzzünk együtt. – ajánlotta fel szerelmem. – Jó móka lesz. – mosolygott.

-Rendben. – mosolyogtam én is, majd elindultunk lefelé.

Mikor elmondtuk Esme-nek mire, készülünk, kikészítette nekünk a hozzávalókat, és odarakta a receptet is.

Tényleg jó móka volt. Mondjuk csupa kosz lettünk, lévén, hogy Edward elkezdett dobálni a kajával, és ezt ugyebár nem hagyhattam annyiban.

De végeredményként szerintem elég jól sikerült a vacsora. Legalábbis szerintem.

Edward-dal megterítettünk, majd gyorsan felfutottam az emeletre, és bekopogtam Nessie ajtaján.

Most nem bírtam kivárni, míg válaszol. Túl izgatott voltam. Edward szerint, most rosszabb vagyok, mint Alice szokott lenni.

-Elnézést a zavarásért, de van egy meglepetésünk Edward-dal. – mosolyogtam.

Nessie kérdőn nézett Jacob-ra.

-Menj csak. Én megvárlak. – mosolygott.

Jacob-nak nagyon vakító mosolya volt, szinte olyan vakító, mint a miénk.

-Nem, nem. – csóváltam a fejem. – Neked is jönnöd kell Jacob. – mondtam neki.

-Hát akkor menjünk. – mondta Jacob, majd felállt arról a székről, amit Nessie ágya mellé tolt.

Jacob megpróbálta felemelni Nessie-t, és sikerült is neki.

Miért is gondoltam, hogy nem sikerül neki? Hisz Jacob vérfarkas. És ők nagyon erősek.

Felkapta a karjai közé, és elindult Nessie-vel a kezében lefelé.

Most nem látszott Nessie-n, hogy zavarja, hogy segítségre van szüksége.

Talán azért nem, mert Jacob-tól kapja.

Mikor leértünk, Jacob kérdőn nézett rám, én, pedig a konyha irányába biccentettem.

Jacob be is ment, majd mikor Nessie-vel együtt meglátták a terített asztalt, ledöbbentek.

-Ez meg mi? – kérdezte Nessie.

-Nos, Apáddal megpróbáltunk főzni. Lehet, hogy nem lett olyan finom, mint amit Esme szokott csinálni, de talán nem olyan szörnyű. – mondtam mosolyogva, miközben odamentem Edward-hoz, mire ő átkarolta a derekam.

Nessie szeme könnyes lett a hálától.

-Köszönöm. – mondta meghatottan.

-Nagyon szívesen. – mondtuk egyszerre szerelmemmel.

Jacob leültette Nessie-t az egyik székbe, és elkezdtek enni.

-Ez nagyon finom. – mondta Nessie.

-Igen. Tényleg isteni. - szólt Jacob is.

-Köszönjük. – mondta Edward.

Én csak mosolyogtam. Végig. Örültem, hogy Nessie-nek tetszett.

Mikor végeztek, még egyszer megköszönték, és visszamentek Nessie szobájába.

-Ügyesek voltunk. – mondtam Edward-nak.

Válaszul a kedvenc féloldalas mosolyom kaptam, mire rögtön elolvadtam.

-Igen. Ügyesek voltunk. – mondta ő is, majd megcsókolt.

Ez a mostani nap, és a tegnapi is életem legszebb két napja volt…

Szóval ilyen lett. Remélem tényleg mindenkinek tetszett. BOLDOG KARÁCSONYT ÉS KELLEMES ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓMNAK! Lécci írjatok komikat! Köszi: Toti