Happy Begining - 2.fejezet

Sziasztok! Remélem örültök, mert korábban értem haza, mint gondoltam, szóval sikerült felraknom a második fejezetet. Ha valakinek bármilyen kérdése van, nyugodtan kérdezzen. Jó szórakozást. Puszi: Toti

2.fejezet - A találkozás

(Nessie szemszöge)

Annyira dühös vagyok, miért nem engedik, hogy az új kocsimmal menjek? Hisz Rose is szokott a saját kocsijával menni, és az még feltűnőbb, mint az enyém. És Alice is mondta, hogy látta, nem lesz semmi baj. Akkor miért nem engednek el az új kocsimmal? Nem értettem, úgyhogy csak futottam, és futottam az erdőben. Amilyen gyorsan csak tudtam. Aztán megéreztem egy csoport szarvas vérének illatát, és rögtön rávetettem magam az egyikre. Igaz, hogy nekem nem szükséges állati véren élnem, mert csak félig vagyok vámpír, és tökéletesen megvagyok emberi étellel is, de most olyan dühös, és ideges voltam, hogy úgy éreztem, muszáj vadásznom egy kicsit. Már megöltem 2 hímet és egy nőstényt, és végre úgy éreztem, nem kell több állatot megölnöm. Ezért leültem egy fa tövébe, és felhúztam magamhoz a térdeim. Úgy éreztem, muszáj sírnom, muszáj kiengednem magamból a gőzt. Észre se vettem és már sírtam is. Majd egyszer csak azt láttam, hogy valaki áll előtte, és nem értettem, ki és hogy mégis mit keres éjnek évadján az erdőben. Felpillantottam rá. Olyan jól nézett ki, olyan helyes volt, és izmos. Körülbelül egy idősek lehettünk. Nem tudtam miért, de erre a megállapításra boldogság öntött el. Először azt hittem csak álmodok de mikor megszólalt tudtam, ez nem álom.

-Hát te meg mit keresel itt az erdőben, pláne ilyen későn? Bajod is eshet!– mondta, és engem rögtön felidegesített. Miért hiszi azt, hogy bármi bajom eshetne itt. Tudok magamra vigyázni.

-Már miért lenne bármi bajom, ha itt vagyok. És nem tartozik rád, de azért elmondom, hogy azért vagyok itt, mert elegem lett a családomból. Folyton csak védelmeznek, pedig már nem vagyok kislány… - folytattam volna, de félbe szakított.

-Dehogynem, te még kislány vagy, azt nem tudom, hány éves is, de azt igen, hogy még kislány vagy.

-Nézd, ha én kislány vagyok, akkor te meg kisfiú. – mondtam dühösen, és kezdett kihozni a sodromból.

-Jó akkor én is kisfiú vagyok még, de én akkor is most megyek haza, te pedig nem úgy látszol, mint aki haza akarna menni. Megtudhatnám ki vagy? –kérdezte.

-A nevem Renesmee Carlie… - folytattam volna, de aztán eszembe jutott, amit anya és apa mondott, mielőtt idejöttünk volna. Mesélték, hogy Forks mellett él egy kisebb indián törzs, akikkel még régebben a Cullenek szerződést kötöttek, amiben az áll, hogy létezik egy képzeletbeli határ, amit nem léphetnek át egyikőjük sem. És rájöttem, ha azt mondom, hogy a nevem Renesmee Carlie Cullen, biztos megszegem a szerződést. Gondoltam, hogy ez a fiú is oda tartozik,hiszen annyira hasonlít egy indiánra, ezért kitaláltam egy másik nevet.

-A nevem Renesemee Carlie Capp. – mondtam, és csak remélem, hogy nem tűnik fel neki a hezitálásom.

-Értem, és hány éves is vagy, hogy azt hiszed már nagy lány vagy? – kérdezte, miközben kimutatta hófehér, gyönyörű fogsorát.

-Ööö… 17. Most költöztem ide a családommal Denaliból.

-Engem Jacob Black-nek hívnak – mondta, miközben én megálltam a Black névnél. Olyan ismerős volt csak azt nem tudtam, hogy honnan. De mielőtt jobban elgondolkozhattam volna ezen, folytatta. – Én is 17 éves vagyok, pont, mint te. A közeli indián rezervátumban élek. Az apám a törzsfőnök. – mondta flegmán.

-Ó, akkor te biztos amolyan nagy számnak számítasz, biztos minden lány érted van oda. – mondtam, és nem értettem miért, de úgy éreztem, mintha féltékeny lettem volna. Reméltem, hogy nem veszi észre a hangomban a féltékenység egy szikráját is.

-Nocsak, nocsak, csak nem féltékeny valaki?

-Mi? Nem, dehogy. Még is mit képzelsz, hogy azt hiszed féltékeny vagyok?

-Sajnálom, csak olyan hangod volt, mint aki… - mondta, de én félbe szakítottam, nehogy rájöjjön, hogy tényleg féltékeny vagyok.

-Semmi baj, csak fogd fel, hogy nem voltam féltékeny, nem is vagyok, és nem is leszek.

-Akkor jó, egyébként, nem, nem éppen vagyok olyan nagymenő a lányoknál, mint te azt hiszed.

-Értem, nézd nekem most, mennem kell. Talán majd még összefutunk itt az erdőben. – mondtam, és direkt kihangsúlyoztam az erdő szót.

-Remélem nem. De mondjuk annak örülnék, ha még találkoznánk, csak nem itt. Mit szólnál ha mondjuk holnap lejönnél a La Push strandra? Csak dumálnánk, ismerkednénk, meg ilyenek. – mondta de tudtam hogy mit kell mondanom.

Annyira el akartam volna jönni, de tudtam nem tehetem, hisz Cullen vagyok, és a Cullen-ek nem mehetnek a rezervátumba. Annyira rossz érzés volt, mert tényleg el akartam menni, már csak azért is , mert nagyon tetszett nekem Jacob. De nem tehettem, és ezt a tudtára is adtam.

-Sajnálom, de nem érek rá. Nagyon sok dolgom van, még ki is kell majd pakolnom, be kell rendezkednem meg minden. Szóval talán majd máskor. – mondtam, és tényleg sajnáltam, hogy nem mehetek.

-Hát rendben, akkor majd máskor. Örültem a találkozásnak Miss. Renesmee Carlie Capp. – mondta, miközben megcsókolta a kezem, és elment.

A kezem most égett, ott ahol megcsókolta. Nem fájdalmasan, hanem kellemesen melegen. Olyan boldog voltam, ha nem is mehetek el vele holnap a partra, legalább találkoztunk, és megismertük egymást. Viszont mikor megpillantottam a fák között feljövő napot, tudtam, hogy haza kell mennem. Nem akartam, de muszáj volt. Dühös voltam, de nem akartam, hogy anyáék aggódjanak miattam. Így hát haza indultam, és csak útközben jutott eszembe, hogy talán szólnom kéne anyáéknak, hogy mi történt. Elhatároztam, hogy el mondom nekik, hogy összefutottam ezzel a Black fiúval, és hogy azt hiszem, megszegtem a szerződést. Nem siettem haza, nem akartam szembe kerülni, a családommal. És nem akartam elmondani, tudtam hogy így a helyes, de féltem, hogy mit szólnak majd mindehez. Mikor megláttam a házat, egy pillanatra megtorpantam, majd emberi tempóban besétáltam. Mindenki ott volt a nappaliba, és idegesen várták, hogy mikor érkezek haza. Mikor beléptem az ajtón, odamentem hozzájuk, és elkezdtem mesélni, mi történt velem.

-Azt hiszem, beszélnünk kellene. – mondtam, és folytattam is volna, ha nem áll elém dühösen apa.

-Én is azt hiszem kislányom. Megmondanád még is mit csináltál eddig? – kérdezte.

-Először is lényszíves ne beszélj velem így, te is ezt tetted volna, és ezt te is angyon jól tudod. Másodszor épp az volt a szándékom, hogy elmesélem mi történt velem, de lehet, hogy még se kéne. – mondtam elég dühösen.

-Edward, fejezd be. Igaza van a lányunknak. Nessie, kicsikém, légy szíves mond el, hogy mi történt. – kérdte anya kedvesen, mire apa csak fujtatott egyet, és leült a kanapéra.

-Rendben, de csak, mert ilyen kedvesen kérdted – mondtam, és direkt kihangsúlyoztam, hogy kedvesen, hogy apa tudja neki szánom ezt a mondatom. – Hát először is mikor elmentem innen, csak azt tudtam, hogy futni akarok, úgyhogy elmentem az erdőbe, és csak futottam. Aztán megéreztem egy csoport szarvas illatát, és megöltem három szarvast. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy fa tövében ülök, felhúzott lábakkal, és zokogok. Nem tudtam miért, de úgy éreztem, sírnom kell. Majd megláttam, hogy egy fiú áll előttem, először nagyon dühös voltam rá, mert azt hitt, hogy bármi bajom eshet az erdőben. Pont nekem. Inkább neki kéne óvatosnak lennie. Aztán nagyjából megbékéltem vele. Elmondtam hogy hívnak, és hogy hány éves vagyok, de nem az igazi nevem mondtam. – ekkor Alice félbeszakított.

-Ha nem az igazit, akkor mégis milyen nevedet mondtad annak a fiúnak, és miért nem mondtad meg az igazi neved? – kérdezte Alice kíváncsian. Mikor körbenéztem láttam, hogy mindenki kíváncsi szemmel figyel, kivéve persze apa.

-Hát azt mondtam neki, hogy a nevem Renesmee Carlie Capp. És azt hogy miért mindjárt megtudod. Szóval nem az igazi nevem adtam meg, mert azt hiszem megszegtem a szerződést. – mondtam szemlesütve. Erre mindenkinek kigúvatt a szeme, és Rose dühösen rám kiáltott.

-Még is hogy érted azt, hogy azt hiszed? – kérdezte roppant dühösen.

-Rose, nyugi. – mondta neki Emmett.

-Nem nyugszom meg, ugye tudjátok, hogy megszegte a szerződést. Amit még réges régen kötöttünk az indiánokkal. – üvöltötte.

-Igen Rose, tisztában vagyunk vele, de mivel Nessie nem mondta el, hogy mi az igazi neve, ezért nem is tudnak róla a rezervátumbeliek, hogy megszegtük a szerződést. Tehát Nessie nagyon ügyesen tette, amit tett. Kérlek folytasd Reenesmee. – mondta nagyapám nagyon kedvesen. Sosem értettem, hogy tud mindig ilyen nyugodt és kedves lenni. Még egyszer se láttam kiabálni.

-Köszönöm Nagypapa. – mondtam, és rámosolyogtam Carlisle-re, amit ő szintén egy mosollyal viszonzott. – Aztán mikor elmondtam neki hogy ki is vagyok, ő is elmondta hogy ki ő.

-És hogy hívják, hány éves, hol lakik? Tudod, mit holnap elmegyünk, és veszünk neked, egy gyönyörű ruhát. Ami nem csak gyönyörű, hanem szexis is. – mondta Alice kíváncsian és lelkesen.

-Hát… 17 éves és az indiánok törzsének főnökének a fia. És a neve Jacob Black. – Amint kimondtam, hogy hívják, igaz, hogy lehetetlen, de anya összeesett, ott hevert a gyönyörű padlószőnyegen, eszméletlenül.

Hát ez is fent van, lécci írjatok komikat! Köszikeh: Toti