Happy Begining - 1.fejezet

1.fejezet - A költözés

Végre itt vagyunk. Annyira örülök, hogy újra itt lehetünk Forksban, 150 év után. Imádom Forksot, hisz itt ismertem meg Edward-ot, akivel még mindig szeretjük egymást és még a mai napig is együtt vagyunk, soha egy percre se váltunk el egymástól és soha nem veszekedtünk. És itt született meg a lányunk, Renesmee. Vagyis hát mondjuk inkább úgy, hogy félvér lányunk. De hisz milyen udvariatlan vagyok, még be se mutatkoztam. A nevem Bella Cullen, Edward Cullen felesége, aki vámpír. Most már én is vámpír vagyok, mert 150 éve még ember voltam, ezért is lehetséges, hogy született egy lányunk. És ezért is változtatott át Edward annak idején, mert ha nem tette volna, én most nem lehetnék itt, Forksban. A családom, Carlisle és Esme akikre mindig úgy tekintettem, mintha a második szüleim lennének, Alice a legjobb barátnőm és Jasper a férje, aki mindig segített nekem megnyugodni, Rosalie, aki mostanra már egész megkedvelt engem, és Emmett, aki mindig viccelődik, és nagyon sajnálta, hogy Edward átváltoztatott, mert így már nem tud nevetni az ügyetlenségeimen. És ott van Renesmee a lányunk, aki gyönyörű, és mindig vidám, és akit nagyon szeretek. És Edward. Életem nagy szerelme, álmaim férfija, akivel bármikor, bármit megbeszélhetek, aki mindig ott van mellettem, és mindenben támogat. Most is épp az új szobánkban vagyunk, amint épp kicsomagolunk.

-Edward, szerinted Renesmee be tud majd illeszkedni az iskolában? – kérdetem.

-Biztos drágám, a lányunk már nem kis lány, akire mindig vigyázni kell. És teljesen biztos vagyok benne, hogy be tud majd illeszkedni, és szeretni fogja majd az iskolát. Megnyugodtál? – kérdezte szerelmem, és nem voltam képes igent mondani, mikor annyira félek, hogy a lányunknak nem lesz jó abban az iskolában.

-Nem. Sajnos nem.

De lehet, hogy nem kellett volna ezt mondanom, mert Edward rögtön felkapott, és lefektetett az ágyra. Nem tudtam, mire készül. Nem értettem miért csinálja most ezt. Aztán hirtelen beugrott.

-Nem, még mindig nem nyugodtam meg.

Most azonban csókokat kezdett lehelni a nyakamra, amit már emberként is nagyon szerettem. Aztán pedig ezt kérdezte.

-És most? – de nem hagyta abba a nyakam csókolását. Sőt egyre feljebb haladt.

-Nem. – Nyögtem, de éreztem, hogy felesleges, éreztem, hogy ha tovább folytatja, beadom a derekam.

Edward egyre csak feljebb és feljebb ment a szájával, és akkor elérte a számat. Olyan szenvedélyesen csókolt meg, mint még szinte soha. Olyannyira belefeledkeztünk a csókolózásba, hogy észre se vettük, mikor Alice belépett a szobába.

-Ö… Zavarok? – kérdezte, miközben örvendezett, hogy a legjobb barátnője, és a testvére 150 éve még mindig ennyire szeretik egymást.

A hangjára mindketten abbahagytuk a csókolózást, bár nagy nehezen, de mégis sikerült elszakadnunk egymás szájától. Gyorsan felültünk, és hallgattuk, hogy mit szeretne Alice.

-Nem, gyere csak nyugodtan. – Mondta Edward levegőt kapkodva.

-Akkor jó, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy megfelelő-e a szobátok, hogy mindennel meg vagytok-e elégedve. Kéne még valami? Tetszenek a színek? Elég kényelmes az ágy? Mondjuk már sejtem a választ. – Mondta Alice csilingelő hangján, és az utolsó mondatára rögtön elnevette magát.

-Köszönjük Alice, minden megfelelő, és nincs szükségünk semmire. – mondtam kedvesen.

-Akkor jó. Na én most megyek, mert még a többieket is meg kell kérdeznem. Sziasztok. – Alice elindult az ajtón, már majdnem kilépett, mikor megfordult. – További jó szórakozást. – Mondta sejtelemesen. Majd kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.

-Most már megnyugodtál? – kérdezte Edward, és nem bírta megállni a nevetést.

-Igen, azt hiszem, bár mondjuk, nem bánnám, ha folytatnád a meggyőzésem. – Mondtam mosolyogva.

-Igenis, hölgyem. – Mondta Edward, majd egy ellenálhatatlant mosolygott, és megindult felém.

Hirtelen felkapott az ülésből, és lefektetett az ágyra. Elkezdett csókolni, és én természetesen visszacsókoltam, majd elszakadt a számtól, és most a nyakamat kezdte el puszilni. Valami eszembe jutott, amit úgy éreztem, hogy tudnia kell.

-Edward?

-Tessék? – mondta, de a nyakam intenzív csókolását nem hagyta abba.

-Szeretlek, és köszönöm. – mondtam. Erre felkapta a fejét, és mélyen a szemembe nézett.

-Én is szeretlek, de mit is köszönsz? – kérdezte izgatottan.

-Hogy megnyugtattál. – Mondtam, és most én csókoltam meg. Egyre szenvedélyesebben és szenvedélyesebben. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, a kezem megindult az ingének gombjai irányába, és már épp gomboltam volna ki, mikor eltolt magától.

-Ne, most jön fel a lépcsőn Nessie, és ide tart. – a lányunk nevére rögtön nagyon megörültem, de egy kicsit el is szomorodtam, hogy nem lehetek Edwarddal.

-Óh. – Csak ennyi tellett tőlem. De még ki sem mondtam, Nessie már a szobában volt, és hatalmas vigyor terült el az arcán.

-Sziasztok, ugye nem zavarok. Csak olyan izgatott vagyok, hogy holnap megyek iskolába. Képzeljétek, Alice azt mondta, hogy holnap elvisz vásárolni. Ó, anya, apa, annyira boldog vagyok! – mondta lelkesen, és elöntött a boldogság.

-Ennek igazán örülünk, remélem az iskolát is szeretni fogod.- mondtam.

-Igen, ebben biztos vagyok, pláne hogy ti is ott lesztek velem. Viszont én megyek, csak ennyit akartam mondani. Még úgyis ki kell pakolnom a gardróbomba. – mondta, és villámgyorsan kiszaladt a szobából, már amennyire tőle tellett.

-Hol is tartottunk? – kérdezte Edward cinkosan.

-Azt hiszem valahol itt. – Mondtam és már meg is csókoltam. És csak csókoltam, és csókoltam, és csókoltam. Majd elindultam a kezemmel az inggombjai felé, és csak remélni tudtam, hogy most nem jön közbe semmi. És Edward nem szólt semmit, csak egyre szaporábban vette a levegőt. Ebből arra következtettem, hogy nem jön közbe semmi, és nem hall semmi olyan gondolatot, ami megzavarhatna minket. Végre kigomboltam az utolsó gombot is, és levettem izmos testéről az ingjét. Edward levette rólam a pólóm, majd elkezdte csókolni a nyakam és a hátamra fektetett. Pár perc múlva már egyikünkön sem volt ruha. Olyan boldog voltam abban a pillanatban, hiszen van egy gyönyörű és boldog lányom, egy csodálatos férjem, aki szeret, és egy szerető családom. Pár óra múlva sajnos már ki kellett kelnünk az ágyból, mert elmentünk venni egy új kocsit Nessie-nek. Nagyon örült neki, hogy végre neki is lehet egy kocsija, amivel bármikor száguldozhat. Rögtön elmentünk a legközelebbi autókereskedésbe. Nessie talált magának egy csúcs szuper fekete lamborghini-t. Rögtön meg is vettük. Imádta. Szó szerint. Másnap azzal is akart menni. Sajnos nem lehetett lebeszélni róla. Most is épp a nappaliban voltunk és arról vitatkoztunk, hogy nem kéne az új kocsijával suliba mennie.

-Kicsim, nagyon jól tudod, hogy nem szabad feltűnést keltenünk, és az új kocsiddal pont az ellenkezőjét érnéd el. – mondta szerelmem. Teljesen igaza volt. Ha nem akarunk feltűnést, nem megy holnap az új kocsijával suliba. És erről meg fogjuk győzni, vagy így, vagy úgy.

-Drágám, apádnak igaza van, nem kelthetünk… - mondtam, de nem tudtam befejezni, mert Nessie félbe szakított.

-Nem érdekel mit mondtok. Én akkor is az új kocsimmal akarok menni. – mondta ellenvetést nem tűrő hangon.

-Szerintem se lenne túl jó, ha holnap beállítanál egy méregdrága kocsival az iskolába. Pláne nem az első napon. – mondta Carlisle nyugodt hangon. Nem értettem, hogy tud még mindig ilyen nyugodt lenni, mikor a lányunk egy vadonatúj, fejlett, és nagyon drága kocsival akar menni másnap az iskolába, pláne, hogy szinte a világ legkisebb városában lakunk.

-Szerintem nincs ezzel semmi gond. Ha Nessie az új kocsijával akar menni, hát menjem. Nem lesz semmi baj. Láttam. – mondta legjobb barátnőm, és ha tényleg látta, akkor nincs semmi baj.

-Már hogyne lenne baj. Egy gyönyörű, méregdrága kocsival beállítani, egy ilyen kis városban, mint Forks. Kész őrültség. – Mondta Rose dühös hangon.

-Már pedig engem nem érdekel egyikőtök véleménye se. Holnap az új kocsimmal fogok iskolába menni, és erről egyikőtök se tud lebeszélni. – mondta Nessie, mikor pedig mondani akartam valamit, nem sikerült, mert már kint is volt az ajtón. Sejtettem, hogy az erdőbe készül. És csak fut, és fut, és fut. Pont, mint az apja, mikor valami miatt nagyon dühös, vagy ideges.

Hát fent van az első fejezet. Remélem mindenkinek tetszik. És nagyon köszönöm aki máris jelentkezett rendszeres olvasónak. Holnap felrakom a második fejezetet. A történet én írom, és nagyon köszönök mindent Nessie-nek.

Puszi: Toti