Happy Begining - 6.fejezet

Tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig tartott. A következővel nagyon fogok sietni. Ígérem. Puszikah: Toti

6.Fejezet - Az illat forrása

(Nessie szemszöge)

-És te? – kérdezte félve.

-Én nem járok senkivel. – mosolyodtam el.

-Akkor jó… - mondta, most már ő is mosolyogva.

-Hogy érted azt, hogy „Akkor jó”? – kérdeztem. Sejtettem, hogy miért örül annak, hogy nincs barátom, de az ő szájából akartam hallani.

-Hát… őőő… nem mindegy? – kérdezte zavartan.

-Nem. – válaszoltam előző kérdésére. – Szeretném tudni, de hát, ha nem akarod elmondani, hát legyen. – mondtam, sértődöttséget színlelve. Majd elfordultam.

-Jól van. Akkor elmondom. Hát… szóval azért örülök annak, hogy nem jársz senkivel, mert így még szabad vagy, és talán van rá esélyem, hogy velem járj. – pirult el. Egy halk kuncogás hallatszódott az első padok felől. Tudtam, hogy Alice szórakozik ezen, és abban is biztos voltam, hogy látta, mi fog történni.

-Oh. Értem. Nézd én, nagyon kedvellek, de sajnos nem lehetséges. – szerencsém volt, mert pont most csengettek be, szóval nem kérdezhetett tőlem bármit is.

Az óra nagyon lassan telt. A szemem sarkából láttam, hogy Alex végig engem nézett. Sajnáltam. Sajnáltam, mert nagyon megkedveltem, de tudtam, nem lehetünk együtt, hisz ő egy ember. Bár titkon reméltem, hogy ez mégsem így lesz. Anyáéknak is sikerült. Nekünk miért ne sikerülhetne?

Mikor kicsengettek, gyorsan felpattantam, és kirohantam a teremből, persze emberi futáshoz híven. Alice persze követett. Látta, hogy ki fogok rohanni a teremből, szóval gondolom előre felkészült erre az egészre. Az utam kifele vezetett. Mikor kiértem az udvarra, leültem egy padra. Alice pedig mellém.

-Mi történt? – kérdezte

-Mintha nem tudnád te is. Egyébként örülök, hogy ennyire mulatságosnak tartod ezt az egészet. – mondtam neki dühösen.

-Nem tudom, miről beszélsz. – adta az értetlent.

-Alice, azt hiszed, nem hallottam, ahogy kuncogtál, mikor Alex elmondta, hogy miért örül annak, hogy nem járok senkivel??? Félig én is vámpír vagyok, tudhatnád, hogy ugyanolyan jó a hallásom, mint nektek! – Szűrtem fogaimon keresztül az utolsó mondatot.

-Sajnálom. De olyan aranyos volt. – mondta, és láttam a szemeiben a megbánást.

-Semmi baj Alice, nem rád vagyok dühös, csak olyan igazságtalan ez az egész. Nem láttad véletlenül, hogy mi fog történni kettőnkkel? – kérdeztem.

-Sajnálom kicsikém, még nem. Valószínüleg még nem döntötted el.

-Értem. – mondtam majd a fejem a vállára hajtottam, és elkezdtem sírni. Nem érdekelt, hogy mindenki lát sírni. – Azt hiszem, beleszerettem. – mondtam kétségbeesve.

-Semmi baj, Nessie! Az ilyen előfordul. Nem lesz semmi baj. Edwardéknak is sikerült, nektek miért ne sikerülne. Az a lényeg, hogy ne mondj neki semmit rólunk. Ha rájön magától, akkor rendben van. De te nem vezetheted rá, és nem mondhatsz semmit se. – mondta határozottan.

-Rendben. – mondtam. Most már nem sírtam annyira, mint még 1 perce.

Lassan becsöngetnek, szóval elindultunk Alice-szel az iskola felé. Nekem a következő órám, Anyuval, és Rosalie-val lesz. Alice-nek pedig Apával. Mikor beértünk mindketten elindultunk az a terem felé, ahol az óránk lesz.

(Edward szemszöge)

Már a teremben ültem, mikor Nessie még mindig nem volt itt. Nem tudtam, miért késhet. De aztán meghallottam a gondolatait. Alice-re gondolt. Hogy milyen szerencsés, hogy ott van neki Alice. Nem értettem, miről lehet szó. Mi történt. Majd egy kicsit jobban beleolvastam lányom gondolataiba, és megláttam, amint a kinti padon ülnek. Nessie pedig Alice vállán sír. Meg akartam tudni, miért került ilyen állapotba az én kicsikém.

-Szia kicsim! Milyen volt az első órád? – kérdeztem tőle kedvesen, de már nagyon furdalt a kíváncsiság. Nem válaszolt. Még csak nem is köszönt.

-Nessie, valami baj van? – kérdeztem tőle, és kényszeríttettem, hogy rám nézzen. – Mond el, hogy mi történt. – kértem meg.

-Inkább te nézd meg! – mondta, majd arra gondolt, ami az előző órában történt. Csak néztem, és nem hittem a szememnek. Nessie, az én kicsi Nessie-m, beleszeretett egy emberbe. Pont, mint én. Úgy éreztem, mintha szégyellné magát. Nem tudtam, miért? Hisz nem csinált semmi rosszat. Nem tehet erről. Bár Rosalie-nak lesz hozzá egy-két szava, de az nem számít.

-Nessie, nincs ebben semmi rossz. Végre találtál valakit, akit szeretsz. Ennek csak örülnünk kell. Igaz, hogy Rosalie-nak biztosan lesz hozzád egy-két szava, de szerintem ne is foglalkozz vele. Ha nem mondasz neki semmit se rólunk, és magától rájön, akkor aztán tényleg nem lesz semmi gond. Hisz nézz meg minket Bellával. Ugyan így indultunk, és most boldogok vagyunk. Hisz ott vagyunk egymásnak, és még itt vagy nekünk te is. Ebben nincs semmi rossz. – mondtam neki mosolyogva.

-Köszönöm Apu. – mondta, majd a karjaimba esett, és ott sírt.

-Nyugalom, nem lesz semmi baj. – nyugtatgattam lányom.

Majd becsengettek. A tanár belépett a terembe és szerencsére ő se kért meg minket, hogy mutatkozzunk meg. Örültem neki, nem hiszem, hogy ez most jót tett volna Nessie-nek.

Az órát azzal töltöttem, hogy azt néztem, Nessie miként búslakodik. Egészen máshol járt. A tanár egyszer se szólította fel, nem tudom miért. Talán ő is látta, hogy nincs egészen itt.

Mikor kicsengettek, elindultunk az ebédlőbe. A többiek már ott voltak az egyik félreeső asztalnál. Nessie-vel beálltunk a sorba és megvettük az ebédet, amit persze nem fogyasztottunk el, csak a látszat miatt kellett.

Leültünk az asztalhoz. Én Bella mellé ültem. Tőlünk balra Alice és Jasper foglalt helyet. Melléjük ült le Nessie. Tőlünk jobbra pedig Rosalie és Emmett.

-Milyen volt az előző órátok? – kérdezte Alice felém fordulva.

-Unalmas. – mondtam egyszerűen. Nem akartam nekik beszámolni Nessie lelki világáról. Ha meg akarja velük osztani, biztos megteszi.

Hogy viselkedett Nessie? Nagyon szomorú? - kérdezte gondolatban Alice. Én csak egy aprót bólintottam. Alice tudomásul vette, és láttam rajta, hogy egy kicsit szomorúbb lesz.

-Mi a baj Nessie? – kérdezte szerelmem lányunktól. Sejtettem, hogy ő észre veszi. Hisz a lányáról van szó. Melyik anya, ne venné észre, ha a lánya szomorú?!

-Semmi. Jól vagyok. Csak nem aludtam eleget. – mondta. Úgy tűnik a sejtésem beigazolódott. Nessie nem akarja elmondani a többieknek.

-Értem. – mondta majd most rám nézett.

Éreztem, ahogy kitolja rám a pajzsát.

-Edward, kérlek mond el mi baja Nessie-nek. Rossz ránézni, ahogy csak néz a semmibe.

-Emlékszel, mondta, hogy érez egy nagyon jó illatot?

-Igen. Azt is mondta, hogy mintha szomjas lenne, pedig ő sose szokott az lenni.

-Igen. Nos ezt az illatot szintén megérezte mikor Alice-szel volt órájuk. A tanár sajnos pont a mellé a fiú mellé ültette Nessie-t, akinek nagyon jó illata volt Nessie számára. A fiú bemutatkozott neki, és nagyon úgy tűnik, hogy a fiúnak tetszik a lányunk. De nem ez a legrosszabb, hanem hogy Nessie-nek is tetszik a fiú. És nem képes felfogni, hogy ez hogy történhetett vele.

-De hisz ez csodálatos. Végre van valaki, aki tetszik neki.

-Én is ezt mondtam. Na mindegy.

-Majd otthon beszélek vele. Köszönöm, hogy elmondtad. Szeretlek.

-Nincs mit drágám. Én is nagyon szeretlek.

És akkor éreztem, hogy a pajzs visszavonul. Bella hálásan pillantott rám, majd visszafordult a többiekhez, és elkezdett beszélni velük.

(Nessie szemszöge)

Nem akartam elmondani a többieknek, hogy, hogy érzek. Még nem. Csak azt akartam, hogy ez múljon el. Nem akartam erre gondolni, de sajnos nem tudtam abbahagyni. Csak Alex-re tudok gondolni. A gyönyörű zöld szemeire, ami egyben barna is. Csodásak. És akkor újra megéreztem azt az illatot. Tudtam, hogy belépett az ebédlőbe, nem néztem oda. Csak egy jó nagyot szippantottam a levegőbe. A szemem sarkából láttam, hogy Apa, Alice, de még Anya is észre vette. Nem érdekelt. Láttam, hogy Alex erre tart. Mikor elérte az asztalunkat köszönt nekem.

-Szia Renesmee! – mondta ragyogó szemekkel.

Én csak ránéztem, elmosolyodtam, és csak annyit mondtam:

-Szia! Hívj csak nyugodtan Nessie-nek.

A többiek csak tátott szájjal néztek minket. Főleg Rosalie. Látta, hogy rögtön kivirultam, amint megláttam őt. Sajnos ez így is volt. Amint megláttam, belenéztem gyönyörű szemébe, ami most teljesen zöld volt, rögtön elfogott a boldogság. Már nem voltam olyan szomorú. Már nem voltam lelombozódva.

-Ööö. Nessie! Tudod, jövő héten lesz ez a bál, és arra gondoltam, eljöhetnél velem. – mondta lehajtott fejjel.

Amint válaszolni akartam, Rosalie közbe szólt.

-Figyelj öcskös. Örülj neki, hogy idejöhettél, és egyáltalán visszaköszönt neked Nessie. És különben is jövő hét végén más elfoglaltságunk van. – mondta határozottan.

Tudtam, hogy valami hasonlót fog mondani. Rosalie sosem szerette, ha egy ember van olyan merész, és odajön hozzánk, pláne ha még köszön is.

-Oh, értem. Azért köszönöm. És bocsánat Rosalie, ha zavartam. – Az utolsó mondatát kifejezetten Rosalie-nak mondta.

-Hé! Rosalie találtunk valakit, aki szembe mer szállni veled! – mondta Emmett hangosan nevetve. Jasperrel együtt. Ám a mondata után, már mindenki nevetett az asztalnál, kivéve Rosalie.

-Nos, akkor én megyek. – mondta Alex, és elindult a saját asztala felé.

-Nessie, hát az meg ki volt? – kérdezte Rosalie dühösen.

-Hát…

Hát ilyen lett. Remélem mindenkinek tetszett. Lécci írjatok komikat! Az se baj, ha rossz, csak írjatok komit. Köszikeh: Toti