Happy Begining II. "Bonyodalmak" - 5.fejezet/I.rész

Szijasztok!

Nos ez a fejezet igazság szerint az ötödiknek az előkészítése, vagy valami ilyesmi. Nem tom minek nevezzem. Na mind1, a lényeg, hogy itt van és olvashattjátok!:) Toti

Doroty reggel fáradtan, nyúzottan és dühösen kelt fel, látva, hogy David elhagyta a mellette fekvő helyét. Nagy nehezen de végül felült, megdörgölte a szemét, majd az éjjeli szekrényen lévő órára sandított, ami 13.48-at mutatott.

- Te jó ég! Ennyit aludtam volna?

- Jó reggelt! Itt a finom reggeli. – tört be a szobába Nessie.

Ő, Doroty-hoz képest, sokkal vidámabb, felspannoltabb és lelkesebb volt, de még így is látszott rajta a bűntudat és a szomorúság.

Kezében egy tálcát tartott, rajta sok, finom étellel, amit Doroty sejtése szerint Esme csinált.

- Neked is jó reggelt! Örülök, hogy végre láthatlak. – mosolyogott rá kedvesen.

Letette, sőt, inkább ledobta a tálcát a mellette lévő íróasztalra, majd odafutott az ágyban fekvő lányhoz, és jó erősen megölelte. Teljesen váratlanul érte, de természetesen ő is visszaölelt.

- Annyira sajnálom, hogy nem jöttem be, hogy nem voltam itt, csak a többiek már nagyon erősködtek, hogy menjek már el Jacob-hoz, ő legalább talán felvidít.

- És így történt? Felvidultál? – vigyorgott rá barátnőjére Doroty.

- Igen. Szerencsére. De olyan dühös lettem, mikor megérkeztem. Még csak fel sem hívtak, hogy végre felébredtél, és újra önmagad vagy. Félreértés ne essék, nekem kicsin is nagyon tetszettél. Olyan kis édes voltál.

- Nos, azt hiszem, köszönöm. Bár nem tudom, mit kell erre mondani. Nincs véletlenül benne az illemkönyvben, hogy ilyen helyzetekben mi a teendő? – kérdezte vigyorogva Doroty.

Fel akarta vidítani kedves barátnőjét, és sikerült is neki. Mindketten hosszas nevetésben törtek ki. Végre vidámak voltak.

- Te figyelj, nem tudod véletlenül, hol van David? Reggel már nem volt itt. – mondta komolyan Doroty.

Több érzés is kavargott benne. Félt, nehogy bármi baja essék David-nek, dühös volt, amiért ott hagyta, és most nincs itt vele, részben boldog is volt, hiszen a fiú, akit szeret, viszont szereti.

- Nem. Azt hiszem valami olyasmit mondtak, hogy elment vadászni, és keresi azt a vámpír. Addig nem nyugszik meg, míg meg nem találja.

- Várj! Úgy érted egyedül ment el? És ha valami baja esik, ha megsérül, vagy ha… ha… az a vámpír… megöli?!

- Doroty nyugodj meg, hallod. Nincs semmi baja. Kérlek, ne izgasd fel magad, nem tesz jót.

- Mi folyik itt? – tört be a szobába Carlisle, és Emmett egyszerre.

- Doroty kicsit felidegesítette magát. – magyarázta nekik Nessie.

- Huh. Én meg már a legrosszabbra számítottam. Kérlek, ne aggódj semmi miatt.

- Mégis hogy tehetném, mikor David elment megkeresni azt a vámpírt, egyedül! És ha történik vele valami? Ha meghal?!

Doroty szívverése ismét az egekbe szökött, amit a szobában tartózkodók közül, csak ő nem hallott jól.

- Doroty. Nem lesz semmi baja. Tud vigyázni magára. És Edward rögtön hallja a gondolatait, ha bármi gond történik. – Emmett próbálta megnyugtatni, de nem sok sikerrel.

- És akkor miért nem tudott vele menni? Minek maradt itt?

- Kedveském, hidd el, Edward le akart menni vele, de David nem engedte. Neki a te biztonságod a legfontosabb, és Edward meghallhatja a gondolatait Bennek, ha a közelben van.

Carlisle szavai már egy kicsit többet értek el, de Doroty még így is izgatott volt.

- De akkor biztos, hogy semmi baja nem eshet?

- Igen. Biztos.

- Remek.

- Most már megnyugodtál? – kérdezte Emmett.

- Igen, nagyjából.

- Rendben, Nessie, azért maradj itt vele és vigyázz rá, ha megkérhetnélek.

- Persze nagyapa, nagyon szívesen.

Carlisle odament Nessie-hez és egy nagypapai puszit nyomott a feje búbjára, majd Doroty-t is részesítette ebben.

- Gyógyulj sokat! – mondta, majd Emmettel az oldalán, kilépett a szobából.

Doroty-nak sokat jelentett ez a gesztus, éreztette vele, hogy tényleg a család tagjává vált. Boldog volt. Nagyon boldog. David szerette, a Cullen család befogatta, és nemsokára itt lesz a bál is. Jesszusom, és nekem még ruhát is kell vennem! Döbbent rá Doroty.

- Nessie, te miben mész a bálra?

- Még nem tudom. Alice-szel majd megyünk vásárolni, ahogy te is, és majd akkor választja ki nekem.

- Oh, tényleg, ezt el is felejtettem.

- Nah, hogy van az én kis betegem? Készen állsz a vásárlásra? – Alice mint a villámcsapás, úgy jött be a szobába.